Az elszálló építőanyag és deszka árak arra sarkallják a méhészeket, hogy újabb anyagokat próbáljanak ki. Az internetes fórumokon több ilyen, nem szokványos anyagból készült kaptárt láthatunk (polisztirol, expandált polisztirol stb), melyeknek azonban a deszkához képest jelentős hátrányai is lehetnek.
A brit méhészújság, a Beecraft legfrissebb számában egy méhész elsőként számol be arról, hogy egy micélium (gomba) alapú kaptárba telepített méheket.
A micélium gombafonalak hálózata, mely átszövi és egybetartja a táblásításra vagy tömbösítésre szánt anyagot, faforgácsot, fűrészport, kenderpozdorját stb. A micélium felhasználása a csomagolóiparban már évekkel ezelőtt elkezdődött, és ígéretes alternatíva a szintetikus csomagolóanyagok kiváltására. Környezetvédelmi szempontból azért is lehet fontos ez az eljárás, mert növekedés közben a micélium széndioxidot használ fel a környezetből,
A technológia azonban egyelőre, mégsem indult el hódító útjára. Annak ellenére sem, hogy üzem is létezik már micelium kompozit csomagolóanyagok gyártásához. Nyilvánvalóan egy lassúbb gyártási folyamatról van szó, mely a műanyag formázásával, fröccsöntésével az árával csak nehezen tudja felvenni a versenyt. Egyelőre úgy tűnik, főleg luxuscikkek, parfümök csomagolásához és designer tárgyakhoz használják.
A technológia konkrétan úgy néz ki, hogy a keményítővel és micélium oltóanyaggal összekevert alapanyagot (kenderpozdorját és egyéb nyesedékeket) egy öntőformába helyezik. Ezt a formába (présbe) helyezett keveréket aztán szoba hőmérsékleten, sötét helyen, nedvesen pihentetik.
A Ganoderma micélium viszonylag gyorsan átszövi (négy öt nap alatt) a nyesedéket. Ezután az átszőtt tárgyat, a táblásított “kompozitot” kemencébe helyezik, hogy a micélium elhaljon és ne nőjön tovább. Majd az alapos szárítás következik.
A fent említett brit méhész, Guy Thomson, aki egyébként termodinamikai mérnök először 3D nyomtatóval egy “kaptárprést” készített, melybe fapozdorját helyezett micéliummal és némi keményítővel összekeverve. A micéliumot egy amerikai forgalmazótól rendelte (Ecovative).
Az eljárás “tanulási görbéje”, vagyis, hogy a nulláról mennyi idő alatt tapasztalta meg és küszöbölte ki a buktatókat, meredeken emelkedett, állítja a hobbi méhész. Hozzávetőlegesen elsőre két hétig tartott a folyamat. Például, ahhoz hogy a micéliummal átszőtt kaptárt ki tudja venni a présből, a prést ferde falura kellett terveznie. De kihívás volt olyan “sütőt”, kemencét találnia, melybe egy egész kaptárfiók befér.
A kész micéliummal készült WBC kaptárba (Angliában használatos kaptártípus) a tavalyi szezonban egy új rajt telepített. A méhek épp telelnek a gombakaptárban és a méhész állítása szerint, jól érzik magukat benne. Bár nehéz új technológiákról bármit is jósolni, miután áttanulmányoztam a jelenleg fellelhető információkat, videókat, leírásokat a micélium alapú kompozitokról, azt hiszem, hogy néhány méhésznek vagy kaptárgyártónak érdemes kísérleteznie vele, mert egyébként egy igen egyszerű eljárásról van szó, és ha talál egy olyan nyesedéket, alapanyagot – talán a kenderpozdorja (?) lehet a legalkalmasabb erre – még akár egy új természetes kaptáranyag, vagy kaptárszigetelő is lehet belőle.
Akárhogy is alakul, fontos kérdés, hogy valóban elfogadhatóbb árba kerül-e majd, és rendelkezik-e azokkal az előnyökkel, melyekkel a hagyományos deszka (fertőtleníthetőség; szállíthatóság, méhek jól érzik benne magukat; nem kezdik ki könnyen a rágcsálók, madarak; viszonylag könnyű; kezelve nem szívja meg magát nedvességgel, évtizedekig használható stb.)
Forrás: Magyar Mezőgazdaság
